Számomra ez a mai nap egészen furcsa volt, egész nap nem voltam őnmagam, egész nap az elmúlt egy év eseményei jártak a fejemben. Hihetetlen, hogy pontosan egy éve mennyire megváltozott az életünk. Igaz, mindenkinek azt szoktuk mondani, nem változott annyit, mint gondoltuk, de ma rájöttem, hogy mégis. Sosem hittem volna, hogy ennyire lehet szeretni egy kis emberi lényt, aki ennyire függ tőlünk, aki ennyi szeretetet tud adni, aki ennyi törődést igényel. 3 hónapos korában azt mondtam anyukámnak, nem is értem, hogyan tudtam eddig boldog lenni nélküle. És ezt mind a mai napig így gondolom.

 Mert mi voltam előtte? Egy karrierista lány, akinek a munkája majdnem mindennél fontosabb volt, eszméletlenül sokat dolgoztam, aztán pedig elkezdett valami nagyon-nagyon hiányozni. Mostmár tudom, hogy Villő volt az. Csakhogy rájöttem, még mindig van egy pici hiányérzetem, talán ez azt jelenti, hogy már vágyom egy újabb kisbabára. Hajjaj, ez azért még odébb van, de szó mi szó, nagyon szivesen űtélném még egyszer ezt az évet.

Igaz, nem tartozom a rendkívül precíz anyukák közé, így azt sem tudom, pontosan hány centi és hány kiló a kisasszony, de a jövő háten ez is kiderül, azt mindenesetre tudom, hogy csupa mosoly, nagyon emberszerető és nagy küzdő ez a lány. Biztosan lesznek kemény harcaink, mert igencsak akaratos, de egyáltalán nem erőszakos, nagyon jól tud alkalmazkodni. És au elmúlt hetekben a mozgása is nagyon sokat fejlődött, fel tud állni, és négykézláb hintázni. Úgy gondolom, neki a járás és a mászás párhuzamosan fog jönni, de msotmár nem kell egyikre sem sokat várni. És ezzel valószínű vége is lesz a nyugodt életünknek, mert minden érdekli, hihetetlenül szereti a világot felfedezni, kézzel, szájjal, lábbal, bárhogyan. Szerintem a lakás összes virágföldjének ismeri az ízét, a virágoknak az illatát, tudja pontosan, hol a legnehezebb felporszívózni, és hol van a leghidegebb, legmelegebb, de legfőképpen azt tudja, hol van ő. a tükörben... Ott midngi várja egy mosolygós kispajtás, akivel olyan jó ezeket a dolgokat titkosan kibeszélni. Ja, és azt is tudja, hol tartom a kedvenc tűsarkúimat. Biztos vagyok benne, már alig várja, hogy fel is próbálhassa őket. Söt szerintem a Közigjogot is jobban vágja, mint én, nem egyszer kellett tőle visszakönyörögnöm a jegyzeteimet. Lehet őt kellene jövő héten magam helyett beküldeni vizsgázni! :) 

Élete első karácsonya pedig nagyon meghitt és szuper volt, igaz a karácsonyfa hidegen hagyta, mivel nem éri el, bár esténként lelkesen integet neki lefekvés előtt. (japersze, mert még áll, khmmmmmmmmm)

Íme Villő akkor és most!

Ja, igen, és az elmaradhatatlan szülinapi party beszámolóval (mely kedves meghívottak, január 31.-én lesz!!!) és az azt dokumentáló képekkel nemsokára jelentkezem! :I