Utolsó napunk Balin

Legnagyobb szomorúságunkra eljött ez a nap is, ami ugyanúgy kezdodött, mint az összes többi. Csak talán kicsit lassabban reggeliztünk, kicsit több fotót készítettünk a reggelinkrol, és kicsit bártabbak voltunk a tengerparton, aminek következtében Petinek sikerült is az utolsó napon leégnie. Ja, igen, én minden nap leégtem egy kicsit, dehát ez természetes.

Ez a nap azonban sokkal másképpen végzodött, mint az összes többi.Ugyanis Peti meglepetéssel készült az estére, amirol én semmi egyebet nem tudtam, csak, hogy öltözzek fel nagyon szépen. Már otthon is csodálkoztam, miért egyezett bele olyan gyorsan, hogy hozzam el a gyönyöru pink ruhámat az ezüst cipommel, de akkor nagyon örültem neki, hiszen ez a ruha emlékeztett leginkább az esküvore, így pikk-pakk bepakoltam azokat is. A ruha a nyaralás eleje óta lóg a szekrényben és én igaziból már a legelején meg volta róla gyozodve, hogy anélkül kerül haza, hogy akár csak egy percig is lenne rajtam. De nem így történt, mert tegnap este ezt vettem fel. Imádom azt a ruhát...

Elérkezett az este 7 óra, Peti is felvette az új cipojét, hosszú nadrágot, talán eloször a repülo óta és elindultunk. Már az irány is meglepo volt, mert az óceán felé kezdtünk el sétálni, pedig a társasági élet pont az ellenkezo irányban van, szóval totálisan összekavarodtam. Mi járt a fejemben? Igaziból csak egyetlen dolog: nehogy hajókázni menjünk, mert annak nagyon csúfos vége is lehet, nem titok, útálom a hajókat, tengeribeteg leszek rajtuk. Ezt nem mertem pedzegetni, mert ha tényleg oda tartottunk volna, akkor tudom, letöröm a lelkesedédét és azt nem szerettem volna. Inkább kérek valami gyögyszert.

Szóval, amikor megérkeztünk, el sem akartam hinni, de egy romantikus óceánparti vacsora volt a meglepetés. Leírhatatlanul gyönyöru volt a táj. Az óceán partján, a fübem ízlésesen megterítve egy körasztal mécsesekkel elkerítve, nehogy az esetleges járókelok ne vegyék észre, majd pár méterrel odébb pedig egy shef külön nekünk készítette az 5 fogásos vacsorát. Volt ott kétféle eloétel, saláták, tonhal (útálom a halat, de ez isteni finom volt, apu, anyu irígykedhettek), 2 fogásos foétel, zöldségekkel, rizzsel, hallal, tenger gyümölcsivel, marha, csirke, és még disznó is. Én azt hittem belehalok a sok kajálásba. Közben természetesen pezsgoztünk, a szél szeliden fújt.

Hát rém nyálas lehet ezt most nektek olvasni...

Pedig a desszert még csak most jön, na attól már mi is teljesen készen voltunk, a képek önmagukért beszélnek!

Köszönöm a sorsnak, hogy egy ilyen jó fej férjem van!