Eloszöris elmentünk a Bali Bird Park-ba, ami sokkal lenyugözobb volt, mint amire fel voltunk készülve. Ennk talán a rossz ido volt az egyik oka, vagy az is lehet, hogy soforünk gyorsasága, mert mi voltunk az elso turisták a parkban, így a komplett személyzet velünk foglalkozott. Etettünk madarakat, aki nagyon viccesek és lelkesek voltak, megszálltak bennünket és hálájuk jeléül el sem akartak repülni, így elég sok képet készítettünk. Etettünk Paradise bird-öt, ami a balinézek szerint szerencsét hoz, ha az ember megérinti. No, mi baromi szerencsés emberek vagyunk, mert a madár a kezünkbol evett. Etettünk még pelikánt is, akik rém aranyos állatok. Ezek után a hüllo park már csak hab volt a tortán, ahol a kedves állatgondozók különbnél különb állatokat adtak Peti kezébe (én csak a teknost voltam hajlandó kézbe fogni, az is bazi nehéz volt), így aztán itt is tudtunk fotózkodni. Sot, láttunk igazi komodói sárkányt. Jujjj, hát félelmetes állat, mondhatom.

A két park után északnak vettük az irányt. Eloször megálltunk Mengwi-ben, ahol egy újabb, soforünk szerint Bali második legnagobb szentélyét nézhettük meg a körülötte lévo gyönyöru parkkal együtt. Itt egy jó nagyot sétáltunk, a túzo napban jól ki is fáradtunk. Meglestük, a helyiek hogyan tartanak csapatépíto tréninget, ugyanis a park tele volt balinéz (vagy indonéz) emberekkel, akik uttöro stílusban adták elo a dolgokat és nagyon jól szórakoztak. Kicsit irigyeltük oket ezért, bár ha jobban belegondolok, ma már egy valamire való cég otthon is tart team buliding kirándulásokat. Vagy mégsem? ;)

Innen tovább utaztunk az északi tavakhoz, a Lake Bratanhoz, és a Buyan & Tambliganhoz. Sajnos, mivel ezek a tavak többszáz méterrel a tenger szint felett vannak és ezért eleve hüvösebb van itt, illetve mert idoközben utolért bennünket az eso, itt már csipkednünk kellett magunkat. A környeo hegyekbol sem látszott semmi, csak a misztikus köd és pára, ami konkrétan 120% lehetett, alig láttunk tole. A táj még így is lenyugözo, az épületek a tóban pedig már már lebegtek. Nehéz lesz ezt a jövoben uberelni azt hiszem. A két másik tóból pedig a szakadó esoben már semmit nem is láttunk, csak a párát és körvonalakat, nameg az út szélén stoppoló majmokat, akik az eso elol próbáltak valami védett helyre menekülni. Sajnos sietünk, ezért nem tudtuk oket befogadni, bár olyan sokan voltak, be sem fértek volna.
Az eso és a pára miatt úgy döntöttünk, nincs értelme még egy órát utazni, hogy megnézzük a Gitgit vízesést. Hiába, na, ide vissza kell még jönni!!! ;)

Az esti programot pedig a soforrel való beszélgetés alapján egy szuper indonéz étteremben töltöttük. Egyetlen szépséghibája volt a dolognak. NEM VOLT SÜLTKRUMPLI!!! Csak rizs, de abból  3 különbözo féle. Errol hagyom, hogy a Peti írjon, ot ez a dolog jobban megviselte. Én pedig elhúzok aludni, mert most eloször komolyan fáradt vagyok. (Pedig még nincs 23:00 sem, hö...)

Péter: rémesen korán kellett kelnem. Ennél az sokkolóbb csak, hogy napok óta magamtól riadok fel 6:50-kor. Ennyit semmilyen nyaralás nem ér meg, lássuk be.

A nap valóban mókásan telt, a madáretetésen résztvevő paradicsommadár és pelikánok az eddigi legnagyobb élmény voltak. A hüllőpark kevéssé látványos, a legérdekesebb élőlény egy állatgondozó volt aki 'special for you' felkiáltással minden ronda hüllőt a kezünkbe nyomott (a rondát Szilvi sugallja, szerintem aranyosak), de ráfázott mert kb. 90 Forintnak megfelelő rúpiánk volt apróban jattnak. Azt megkapta.

Na de arra, hogy este nem volt french fries a Bumbu Baliban nem is térek ki, sokkoló volt.