Ígéretemmel ellentétben nem a szülinapi party beszámolójával jelentkezem, hanem egy rövid beszámolóval londoni kiruccanásunk kezdetéről, de ígérem, otthonról bepótolom a party beszámolóját is és képeket is töltök fel.

Szerintem sokan tudják, milyen szigorú este menetrendet iktattunk be Villusz életébe, melyet ez a kis kiruccnás teljesen felborított, de ennek gyakorlatilag semmi jelentősége nem lett, mert kiderült, Villő nem bírja a kötöttségeket, vagyis ki nem állhatja a repülőutat, ami annyit jelent, hogy tönkre teszi más utazását is. Így járt, aki velünk utazott: végighallgatta az én kislányom nyűglődését, bár kacagást és nevetgélést is hallhatott, mert azért voltak jó pillanataink is. Végül nagy nehezen megérkeztünk, ugyan leszállni a repülőről további 20 percig tartott, mert nem kaptunk lépcsőt, már úgy voltam vele, mindegy, inkább leugrunk, csak menjünk már le a géprő. Nem ugrottunk...

Innentől azonban simán ment minden, visszakaptam az én mosolygós, vidám kislányomat, aki teli szájjal nevetett, amikor meglátta Etit. Végre eljött a nagy találkozás pillanata, vittünk magunkkal Etinek egy kis havat is, úgyhogy megvolt a boldogság. :) és elindultunk Londonba, mert feltett szándékunk volt egy szuper car boot salen elverni a kivitt pénzünk nagy részét. Kiderült, Eti irtó sportosan és vagányan vezet, anya konkrétan lyukat vágott a kocsi elejébe annyit fékezett a lábaival, de legalább nagyon gyorsan keresztbe szeltük Londont és megérkeztünk a piacra. Annyit mondok, hogy sikerült egy, azaz egy darab társasjátékot kemény 50p-ért vennünk. Igazán sikeresek voltunk. Csak Etit sajnáltam, aki annyira beleeélte magát. Én viszont nem bánom, hogy így alakult, mert van esély, hogy haza tudjuk vinni a bőröndjeinket. :D

Winchester győnyőrű, a ház, ahol lakunk nekem nagyon bejön, különösen a hatalmas konyha.

És még rengeteg élmény vár ránk. De most hív az ágy...