Szerencsésen hazaérkeztünk. El nem mondható, hogy mennyire jó érzés itthon lenni. Összesen 27 órát utaztunk tegnap, vicces is, hogy egy nap 30 órából is tud állni, az időeltolódás miatt mi ezt éltük át, Hong-Kongi idő szerint hajnali 6-kor keltünk fel a szállodában és magyar idő szerint éjfélkor szálltunk le Ferihegyen. A többi már igaziból móka-kacagás, kiürítettük éjszaka a bőröndjeinkből a rengeteg ajándékot, amit hoztunk és nem is hoztunk sokat...

De azért reméljük, hogy mindenki érzi, sokat gondoltunk rátok! 

Most pedig fittek vagyunk, még Péter is felkelt 11.00 -kor. Hihetetlen dolgokra képes a házasság, azt hiszem, ezt bevezetjük. Bár a 3 óra alvást szerintem meg fogom még érezni, igaziból ilyenkor azt kell írni, hogy nagyon jó volt már végre a saját ágyunkban aludni, de nem... Zaklatott volt, szerintem tettem még egy kört álmomban a világ körül.

Örülök, hogy egyből esküvő után mentünk nászútra, át tudtunk beszélni egy csomó mindent, mert olyan gyorsan eltelt az egész. Már mindenki el is felejtette, mi pedig még mindig ebben az álomvilágban élünk, nekünk olyan, mintha tegnap lett volna, a virágok igaz ugyan, hogy már megszáradtak, de még emlékeztetnek a nagy napra.

No, le is zárom a gondolataimat, jó volt, sőt gyönyörű. A hely csodálatos, igazi paradicsom, az emberek kedvesek, sok kalandban volt részünk, sokat láttunk, ettünk-ittunk. Köszönjük nektek a sok biztatást és hogy végig velünk voltatok, jó volt olvasni a kommenteket. ;)