Tegnap túlestünk az utolsó nagyobb kirándulásunkon. Utitársunk a szokásos balinéz kollega volt (a sziged néhány száz keresztény családjának sarja amúgy) sofor szerepben, uticél a lopós majmok törzshelye Uluwatu, majd Kuta és zárásképp az óceánba lenyugvó nap szigeten álló romtemplommal a háttérben (ezt speciel lekéstük, de mások is mert felhos volt az ido, hehe).

Uluwatuban tényleg nyúlnak a majmok. A templom elötti úton - akárcsak Ubudban - több tucatnyi majom üldögélt, egy japcsi turistáról elöttünk lopták le a napszemüvegét és a sapkáját. Két banánért cserébe visszadta, ebbol és h a sarongokat nem viszik arra a következtetésre jutottam, hogy idomitják oket.

A templom maga egy sziklaperemen áll, itt láttam az eddigi legszörfbarátabb hullámokat. Hosszúak, magasak, kitartóak - egyetlen gond, hogy lemenni nem lehet hozzájuk. A szakadék peremére kiálltunk, úgy tünik nem estünk le.

Kuta, mint Bali fo turisztikai célpontja egy(?) nagy falu, tele itthon elképzelhetetlen dolgokkal. Például minden kb. tizedik(!) bolt Ralph Lauren Polo (mint kiderült, itt gyártják). Kutában az is kiderül, hogy kevéssbé legálisan mást is gyártanak: hatalmas D&G cégéru boltokban tonnányi Versace, LV, DG, Armani hamisitvány várja az igényteleneket. A minoség ugyanis csapnivaló, egy valamirevaló Patek Philippe órát nem láttam.

Maga a város nagyon él, az árak is messze barátibbak mint Nusa Duan. Ellenben túlszúfolt, kissé koszos és nyomulósak az vásározók. Vettünk sok porfogót és mütyürt, lehet rettegni.

A happy finishnek szánt naplemente (amit mint irtam az óceán partjáról terveztünk megnézni) a kocsiból szép volt, soforünk pedig még az indonéz közlekedési szabályokat is áthágta h odaérjünk.

Imigyen.

Remélem mindenki értékeli h mennyire konszolidáltan fogalmazom meg mondanivalómat. Szóban majd impresszivebb leszek.

^{*a cim tisztelgés DA alapvetése elött, ami a leopárd és a bürökrácia közötti dependenciára mutat rá}

Ayodya bejáratánál

 
Ha le lehetne menni, szörfparadicsom lenne.

 
P.

 
Sz.

 
Ugrás elötti másodpercek